Abaúj-Zemplén digitális látványtára
Fényben gazdag tölgyesek és erdő-gyep mozaikok
L + M1-5 (M6-8 nélkül)

Jellemzőik:

Száraz, főleg tölgyek által uralt erdők, amelyek a hegy és dombvidéki régióban alacsonyabb magasságokban (kb. 400 m-ig), valamint déli kitettségű lejtőkön jelennek meg. Síkvidéken víz által nem befolyásolt területeken találjuk őket. Általános, hogy lombkoronájuk valamilyen mértékben fellazuló, cserjeszintjük és gyepszintjük fejlett, fajkészletük elkülönül az üde erdőkétől, gyakran keverednek zárt száraz gyepekkel.

A zárt száraz lomboserdők a Magyar Középhegység és a Mecsek szubmontán régióinak, a hegyeket övező széles dombvidékeknek és a Dunántúl melegebb-szárazabb dombvidékeinek kiterjedt területeit borítják. Minden ide sorolt erdő közös sajátsága, hogy bennük a tölgyes fajok a többiekkel szemben túlsúlyban vannak. Két társulás közülük a lombkoronaszint alapján is tölgyes. A három tölgy: a molyhos tölgy, a csertölgy és a kocsánytalan tölgy ezekben éri el növekedési optimumát és a tölgyesek fajkészlete is ezekben bontakozik ki legnagyobb gazdagságban. A cseres-tölgyes (L2) nálunk főként zonális, a mészkedvelő-melegkedvelő tölgyesek (L1) pedig főleg extrazonális helyzetet foglalnak el, de az utóbbiak mezoklimatikus, sőt makroklimatikus hatásra - mint már egy észak-balkáni vegetációgeográfiai jelenség - ugyancsak felléphetnek zonálisan is. A fajkészletében kettős eredetű - észak-balkáni és közép-európai - cseres-tölgyes mutatja a tárgyalt társulások között messze a legszélesebb termőhelyi variabilitást.

Fellazuló száraz lomboserdők és cserjések esetében a lombkorona fokozatos felnyílásával párhuzamosan az erdő belsejében is kialakuló tisztások szegélyeinek megjelenésével kell számolnunk. Középhegységi és alföldi erdőket, illetve cserjéseket egyaránt magába foglaló élőhelyek tartoznak ide. Kiterjedésük az alföldi erdőirtásokat megelőzően nagy volt. Igazi pannóniai társulások, az erdőssztyepp fő komponensei. Közös az időleges vízhiány, a sekély termőréteg, a lejtőkön gyorsan lefutó csapadékvíz révén bekövetkező vízdeficit illetve síkságon az alapkőzet kedvezőtlen szerkezete. A rossz záródás miatt az erdők belseje világos, a cserjeszint is, a gyepszint is dús.
Ezek az élőhelyek fajgazdagok, már csak a nagyszámú tölgyes faj miatt is, de azért is, mert az állományok alá sok sztyeppfaj is behatol. A gazdagság másik oka, hogy a kiritkulás miatt sok átmeneti termőhely jön létre. Ezeknek az erdőknek legfontosabb két faja: a molyhos tölgy és a csertölgy szubmediterrán elterjedésű és a cserjék között is számos a déli eredetű. A vegetáció mátrixát, az alapflórát a gyepszintben ugyancsak a déli eredetű fajok adják - különösképpen a középhegységben - ehhez csatlakoznak a tágabb elterjedésű eurázsiai fajok, illetve, főleg keleten és az Alföldön a kelet-európai, kontinentális elemek.
Á-NÉR, Ódor Péter, Tóth Zoltán

Írjon nekünk Nyitó oldal